Egy női program összeállítása kapcsán újra a kezembe került Sheryl Sandberg ’Dobd be magad’ című könyve. A három fő üzenet közül most még inkább elgondolkodtam a ’Társad legyen igazi társ’ gondolaton, amit a ’Családod legyen igazi csapat’ üzenetté alakítottam át magamban.
Én is, sok más nőtársammal együtt, hajlamos vagyok arra, hogy majdnem minden házimunkát magam végezzek el. Azonban újra meg újra rádöbbenek, hogy nemcsak nem bírom fizikailag megcsinálni mindet, nem is akarom. Milyen példát mutatok ezzel a gyerekeimnek? A saját, hozott családi mintámat nem könnyű átdolgozni, ugyanis anyukám a mai napig, a szó legnemesebb értelmében szolgálja a családját. Azonban ez az ő választása, neki ez az élete, a missziója.
Nekünk azonban, dolgozó és gyermekeket nevelő nőknek, nagyon tudatosan kell odafigyelnünk az energiánkkal való hatékony és okos bánásmódra. És ha ezzel még formálunk is a bevett családi mintákon, tanítunk is valamit a gyerekeinknek: hogyan vállaljanak ők is felelősséget a saját feladataikért, hogyan tökéletesítsék azokat, és hogyan örüljenek a sikernek!
Milyen hatalmas tanulás nekünk, anyáknak, feleségeknek is; pláne ha csak mi tudjuk a családban, hogyan kell a mosogatógépet a leggazdaságosabban bepakolni, vagy a ruhát gyűrődésmentesen kiteregetni. Mostanában-ahogy figyelem magamat- egyre többször sikerül becsuknom a számat, amikor kezdeném mondani, hogy ’azt a kardigánt nem oda kellett volna teregetni, vagy találtam néhány porcicát az ágy mellett’. Elengedni a tökéletest, a ’csak én tudom megcsinálni normálisan’ kezdetű gondolatokat az ’elég jó’ öröméért, hosszú folyamat volt, legalábbis nekem.
Az egyik legnagyobb felismerésem az volt, hogy fokozatosan ugyan, de felvállaltam a sebezhetőségemet, hogy nem vagyok szuperanyu, csak anyu, viszont a saját gyerekeimnek az egyetlen és pótolhatatlan, aki sokkal kipihentebb és koncentráltabb, ha van partnere a házimunkában is.
Most, hogy újra itt a szeptember, újra lehet osztani otthon a feladatokat! A párunk hálás lesz, ha úgy végezhet el valamilyen feladatot, hogy mosolyt és elismerő szót kap az ’egész jó, de legközelebb inkább majd én’ helyett. A gyerekek pedig, bármilyen életkorban vannak is, hamar belejönnek az állandó, rájuk szabott feladatokba. Megkönnyítjük a későbbi életüket, ha őket mi ’dobjuk be’!
Gallen Rita
Leave a Reply