A ’Reziliencia’ kifejezéssel nagyon gyakran találkozunk mostanában. A legtöbb angol-magyar szótárban csak a rugalmasság szerepel, mint jelentés. Azonban, igazán elgondolkodtató, hogy néhány online szótár az öngyógyítás szót is a jelentések közé sorolja.
Egy 2016-os Forbes cikkben a szerző- Paula Davis-Laack- a reziliencia köré szőtt mítoszokról, tévhitekről ír. Paula szerint mostanában egyre többen kezdenek el foglalkozni a rezilienciával különböző képzések során. A legtöbb zavart az okozza a reziliencia tanításával kapcsolatban, hogy az emberek nagyon különböző dolgokat értenek alatta.
A reziliencia alapvetően azt jelenti, hogy 1) stressz vagy nyomás alatt erősek vagyunk; 2) valamilyen viszontagság/nehéz helyzet okozta összeomlásból felépülünk.
A legfrissebb hírekben találkozhatunk klíma rezilienciával, szervezeti, fizikai, érzelmi, vagy közösségi rezilienciával.
A pszichológiai-, vagy stressz- reziliencia segít megelőzni és csökkenteni az olyan stresszel kapcsolatos problémákat, mint pl. a szorongás vagy a kiégés, illetve hangsúlyt fektet azokra a készségekre, amelyek javítják a jól-létet, az elköteleződést és a teljesítményt.
A következő 5 tévhit kering a rezilienciáról, amelyeket a cikk írója szeretne eloszlatni és újrakeretezni.
A reziliencia csak egyféle módon épülhet fel. A reziliencia valójában egy komplex, több-dimenziós készség, amely sokféle módon épül: rugalmas, akkurátus gondolkodásból, hatékonyságból, az igazi tartalomhoz való kapcsolódásból, a pozitív érzelmekből, a más emberekhez való kapcsolódásból és az önmagunkról való gondoskodásból.
A reziliens emberek egyedül vannak. Minden teória, amely a jóllétről és a sikerről szól, mindig magában foglalja a magas minőségű kapcsolatokat. Azok az emberek, akiknek jól működő kapcsolataik vannak, sokkal kreatívabbak, elkötelezettebbek, reziliensebbek és sokkal könnyebben kérnek segítséget, ami a reziliencia egyik alappillére!
A reziliencia középpontjában a negatív érzelmek kontrollálása áll. Miközben nagyon fontos megértenünk, hogy a negatív érzelmek hogyan befolyásolják a viselkedésünket, a reziliencia sokkal több a negatív érzelmekkel való megküzdésnél. A reziliens embereknek van egy pozitív érzelmi egyensúlya, vagyis ők felismerik annak a jelentőségét is, a negatív érzelmek kontrollja mellett, hogy a pozitív érzelmeiket ápolják.
A reziliens emberek a stresszből és betegségből töltekeznek. Nem a betegség és a stressz tölt, hanem az az erő, amivel megküzdünk velük. Ha képesek vagyunk meglátni a stresszes helyzetek és kihívások pozitív oldalát és a bennük rejlő tanítást, felismerjük az önmagunkban rejlő erőt és újra meg újra leküzdhetjük az elénk tornyosuló nehézségeket.
Vagy rendelkezel a reziliencia képességével, vagy sem. Amikor a pszichológusok és pszichiáterek a 70-es években elkezdték tanulmányozni a rezilienciát, a kutatásukban olyan gyerekeket vizsgáltak, akik valamilyen traumán mentek keresztül. Arra jöttek rá, hogy egyes gyerekeknél, akik a trauma szokásos folyamata helyett egyfajta normális fejlődésen mentek keresztül, volt valami legyőzhetetlenség, sérthetetlenség. Később az derült ki, hogy a reziliencia nem egy kisebbség sajátossága, hanem egy sokakban ott rejlő készség .
A reziliencia tanulható, gyakorolható, és fejleszthető! A stressz és a sorscsapások nem tűnnek el a mai felgyorsult, függő kultúránkból. Azonban, szerencsére, vannak olyan készségek, amelyek segítenek bennünket abban, hogy csökkentsük a stressz és a kihívások okozta negatív hatásokat egy boldogabb, egészségesebb és teljesebb élet reményében.
A teljes cikk itt olvasható: https://www.forbes.com/sites/pauladavislaack/2016/02/08/5-myths-about-resilience/#4c96dfd25a57
Gallen Rita
Leave a Reply