Tündével 2 éve találkoztam és egy 3 hónapos folyamat során megismerhettem Őt közelebbről is. Az addig biztonságot nyújtó cég, ahol vezető beosztásban dolgozott, egyik napról a másikra tönkrement és bezárt. Mindenkit elbocsátottak. Az alkalmazottaknak új munkahelyet kellett keresni. A coaching folyamatot a HR igazgató körültekintése és gondoskodása tette lehetővé: mint egy utolsó támogatás azoknak, akik élni akartak a lehetőséggel.
A szeretett és megbecsülést adó munka meggyászolása hosszú és fájdalmas folyamat volt Tünde számára. Egyik pillanatról a másikra légüres térben találta magát, egy sötét, mély veremben, ahonnan az út fölfelé Önmaga megismerésén és felépítésén vezetett. Meg kellett találnia a verem alján azokat a kapaszkodókat, amelyek segítségével kihúzza magát onnan. Meg kellett ismernie önmagát, hogy megtudja, mi is rejlik benne még, milyen lehetőségei vannak; vannak –e egyáltalán a munkaerő piacon. Meg kellett ismernie azt a Tündét, akiben van elég erő az újrakezdéshez, van elég hit ahhoz, hogy elhiggye: kellhet még valahol, értéket teremthet.
Fontos része volt a coaching folyamat első szakaszának a ventilálás és a gyászban megélt érzések szavakba öntése. Elegendő időt kellett szánnunk a helyzet realizálására, az elmúlt évek szépségeinek, eredményeinek a számbavételére. Ezek képezték Tünde új házának az egyik tartópillérét. Azonban ez még nem volt elég erős ahhoz, hogy falakat lehessen emelni rá. Végignéztük Tünde azon rég elfeledett erőforrásait, amelyeket az utóbbi időben nem használt, mert nem kellett használnia. Múltbeli tapasztalatokat, kompetenciákat, őt támogató személyeket kerestünk. Erőtérelemzéssel a hátráltató tényezőket is feltérképeztük: mivel kell megküzdenie, mi akadályozza az előrehaladást. Nem volt könnyű számára ez a feladat: önmaga mélyére kellett ásnia, amihez sok erőre volt szüksége.
A Varázsbolt-ból ’vásárolhatott’ olyan erőforrásokat, amelyekkel úgy érezte, egyelőre nem rendelkezik, azonban az útját egyengetik. A Varázsbolt eltávolította egy kicsit a valóságtól és megnyitotta számára a teret. A játékban gombnyomásra beindult a szabad gyermek állapot, ami hozzásegítette ahhoz, hogy fantáziája megnyíljon és eszébe jussanak rég eltemetett ötletek és álmok: mivel is foglalkozna szívesen, ha nem lenne tét, ha lenne elég önbizalma, ha minden tényező ideális lenne, ha nem számítana a kora, ha……..Elrepültünk az ’Ideális világ’ mezejére, ahol felcsillant a szeme, amikor eszébe jutott, hogy mennyire szereti azokat a napokat, amikor a hobbijával foglalkozhat: gyógyíthat másokat egy különleges módszerrel. És már ott is voltunk az alternatívák feltérképezésénél.
Ahogy a folyamatban haladtunk, egyre kevesebb időt ücsörgött Tünde a veremben, gyászolva a régit, az elmúlt éveket, és egyre többet beszélt a rá váró lehetőségekről. Kinyílt, kivirágzott, naplót írt, akciótervet készített.
Ami a coaching folyamat utáni hónapokat illeti: nem sietett, hagyott időt magának arra, hogy megtalálja az ideális munkahelyet és feladatkört. Nem hátrált meg olyan munkakörtől sem, ami egyfajta visszalépést jelentett a régihez képest. Tudott nyitott lenni: elfogadta a Sors által az útjába terelt lehetőségeket, bízva abban, hogy nincsenek véletlenek és mindig van tovább.
Kitartása, és erőfeszítése, hogy megteremtse az egyre pozitívabb hozzáállását számomra is példaértékű.
Gallen Rita
Leave a Reply