Időről időre szeretem újranézni a kedvenc TED előadásokat. Az egyik ilyen Ric Elias: „3 things I learned while my plane crashed (3 dolog, amit megtanultam a repülőgépem lezuhanása közben)” című beszéde. Mindössze 5 perc az egész, mégis átütő ereje van. Ric túlélte ezt a zuhanást, és megfogalmazta azt a 3 dolgot, ami számára a legfontosabb az életben. Ajándéknak és csodának nevezi a balesetet, mert ebben a néhány pillanatban világosodott meg számára, hogy melyek számára a legalapvetőbb értékek.
Én is elgondolkodtam ismét, hogy vajon milyen lenne az életünk, ha a lehető legtöbb döntésünket az alapértékeink mentén hoznánk meg, és eszerint élnénk. Hogyan változnának a kapcsolataink, ha eszünkbe jutna, hogy az időnk nem végtelen, és nem jönnek vissza az elmúlt pillanatok. Amikor elmondhattuk volna, megtehettük volna…
Régebben néhányszor lerövidítettem az esti meséket, amiket a gyerekeimnek olvastam, mert közben az elintézendő feladataimon gondolkodtam, vagy a holnapon. Párhuzamosan. Hogyan is voltam én akkor jelen bármelyik „helyszínen”? Hát sehogyan.
Most, amikor már csak a legkisebb gyermekem igényli az esti mesélést, igazán élvezem, rákészülök, ki nem hagynám! Belemerülök, elkalandozom. És tologatnám még az időt a végtelenségbe, hogy maradjon sok évig kisiskolás, aki könyörög még egy fél meséért…A végtelen lerövidült 1-2 évre. Ha visszarepülhetnék az Időgépen, fülébe súgnám fiatalabb anyuka önmagamnak, hogy „Hagyd a dagadt ruhát másra”, feledj el mindent és csak mesélj…
Nincs végtelen, csak a most van, ez a pillanat. Most kell (vagy lehet) elfogadónak, türelmesnek, megbocsátónak és hálásnak lenni. Még ha nehéz is, és néha figyelmeztetni kell erre önmagunkat.
Itt tekinthető meg a videó:
Gallen Rita
Leave a Reply