Rita nemrég talált rá a cselekvésorientált coaching módszertanra, amibe azonnal beleszeretett. Ennek a módszertanban pszichodramatikus eszközöket használunk, pl tükröt, szerepcserét, interjút, képet, nagyítást. A diagnózis fázisa lerövidülhet, a tér pedig lehetőséget ad a cselekvésre. Ez egy olyan alternatív coaching eszköz, amely szélesíti a perspektívát és több aspektust tehet lehetővé.
Ezzel kapcsolatban mesélt nekem Rita egy érdekes esetéről, ahol ilyen módszert használt. Egy vezetőt coacholt, akinek a feladata jelenleg egy jelentősebb változtatás keresztülvitele 40 emberen. Az egyik ülés alkalmával Rita úgy érezte, hogy megakadt a beszélgetés, egy ideje ugyanazokat a köröket futják, ezért arra gondolt, hogy álljanak fel és tegyenek pár lépést, hátha történik valami. Az ügyfél felállt és valóban: néhány lépés után belehelyezte magát és a saját szituációját a térbe: a teremben lévő dobozban meglátta saját magát, az volt az ő saját doboza, amibe belekerült a munkahelyén. Önmaga késztetésére benyitott a szomszéd szobába, ahol egy asztal állt 6 székkel: ő pedig rögtön a kollégáira asszociált és „látta” őket, ahogy ott ültek az asztal körül.
Rita ehhez kapcsolódva azt találta ki, hogy helyezze bele magát a kollégái helyébe és lássa meg magát kívülről. Üljön le az ő helyükre és nézzen magára egy új szemszögből: az ő szemszögükből. A coachee ezt meg is tette és az eredmény sem maradt el. A szerepcsere segítségével sikerült kiszakadni saját helyzetéből, tágítania a látókörét, tudatosítania és meglátnia, hogy nemcsak ő látja a kollégáit valahogyan, hanem ők is tekintenek őrá valamilyen módon. Ezzel a tudással pedig sikerült tisztáznia magában a konfliktusainak természetét, forrásait, ami egy hatalmas előrelépés volt a coaching folyamatban.
A felállás és ez a pár lépés tehát áttörést hozott a coaching folyamatban. Mi kellett ehhez? Rita nyitottsága, az, hogy elvárások nélkül érkezzen az ülésre és így ne korlátozza be a folyamatot a saját koncepcióival. Kellett, hogy merjen spontán és bátor lenni és az intuícióira hallgatni: amikor úgy érezte, hogy elakadtak, nem kezdtek bele újra valamelyik lefutott körbe, hanem a hirtelen ötletére hallgatva megmozdultak. Ezzel esélyt kaptak a különböző aspektusok meglátására; kinyílt a tér és a megoldás is közelebbivé, egyértelműbbé, kézzelfoghatóbbá vált.
Gallen Rita és Lipka Bogi
Leave a Reply