A lóval asszisztált csapatépítés feltölt, szórakoztat, kikapcsol. Mélyreható és felszabadító élmény, amely a feltöltődésen túl segít felmérni az egyén, illetve a csapat erőforrásait, megkönnyíti a kommunikációs nehézségeket, elősegíti az értő figyelem kialakítását és új perspektívákat nyújt az együttműködéshez.
Élmény látni, mit hoznak ki a lovak a sokszor már rezisztenssé képzett, challengelt és fejlesztett emberekből, rögzült helyzetekből.
Egészen új perspektívát nyitnak, ahogy a maguk 500 kilójával egyszerűen csak vannak, és minden érdek, befolyásolási szándék és bonyolítás nélkül visszatükrözik nekünk a viselkedésünket. Leckét adnak azzal, ahogy pusztán kötelességtudatból nem működnek együtt velünk.
Sokan érkeznek úgy hozzánk, hogy szeretnének valami különlegeset, valami olyan élményt, ahol a bevonódás mértéke segíti a jelenlétet, az őszinte és tiszta kommunikációt, és növeli a csapat összetartását, a bizalmi szintet. A lovarda nem egy szokott közeg, a lóval való interakció a legtöbbekben izgatottságot, adott esetekben még félelmet is hozhat, de az biztos, hogy megjelennek érzelmek. Van valami, adott esetben a ló, ami nagyobb nálam, és nem ismerem, nem tudom hogyan kell irányítani.
Ez egy olyan visszajelzés volt, amit nem hagyhattam tovább figyelmen kívül. Nem mintha eddig a pont előtt tudtam volna, hogy figyelmen kívül hagyok bármit is.
De mit is tudok tenni ilyenkor?
A lovak menekülő állatok, rendkívül érzékenyen monitorozzák a környezetüket.
Mindig azt figyelik, hogy egy csapat részeként nagyobb biztonságban vannak e, mint ha elmenekülnének, vagy átvennék a vezetést. Amit keresnek, az a tiszta jelzések, kommunikáció, az autentikus jelenlét, a figyelem. Ha ezt megkapják, bizalmat szavaznak, és követnek bennünket bárhová.
A természetes közegük a ménes, ahol rendkívül fontos a számukra, hiszen préda állatok, hogy energiát takarítsanak meg a valódi veszélyhelyzetekre. Azon dolgoznak, hogy a ménes minden egyes tagja kiegyensúlyozott, békés, energiával teli legyen. Ha belépünk közéjük, rajtunk is elkezdenek „dolgozni”. Szívverésük lassabb, testhőmérsékletük nagyobb, mint a miénk, ha mellettük vagyunk, egyfajta nyugalom kapcsol be, ahogyan az idegrendszereink összekapcsolódnak. Ebből a nyugalomból könnyebb válaszolni és nem reagálni, könnyebb meglátni a megszokott működési mintázatokat, mint csapat, és mint egyén egyaránt. A feltárás, az „aha” élmények mellett a módszertan fontos része az ismétlés, hogy ugyanazt meg lehessen próbálni máshogy csinálni.
Igen, de mit fogunk csinálni?
A csapatépítő programokon a fókusz azon van, hogy egy meghatározó, pozitív érzelmi töltetű élménnyel gazdagodjanak a résztvevők, ahol nő a bizalom, az összetartás, és a csapattagok egymás új oldalait ismerhessék meg. A programokon nincs lóra ülés, a gyakorlatok földről zajlanak. Egyéni, kis és nagy csapatos gyakorlatok is részét képezik a programnak. A résztvevők megtanulják a lovak jelzéseit olvasni, és kommunikálni velük a természetes lókiképzés eszköztárával, testbeszéd segítségével.
Egy történet
Egy 12 fős csapat jött hozzánk, akik fókuszként a bizalom növelését hozták. Sokan közülük online vannak csak kapcsolatban, viszonylag ritka a térben és időben együtt-lét. A nap fő gyakorlata az volt, hogy tereljék a szabadon lévő lovakat a pályán egy elkerített területre, osszanak fel egymás között szerepeket, gyártsanak előre stratégiát. Ekkorra már biztonságban érezték magukat a lovak között, és ismerték a tereléshez szükséges technikákat.
Rövid megbeszélés után úgy döntöttek, belevágnak. A első pár percben mindenki cselekvésbe lendült, egymás szavába vágott, nem voltak irányok, és nem volt meg az egymásra figyelés. A lovak egyre feszültebbek lettek, ami abban nyilvánult meg, hogy elkezdtek egyre távolabb helyezkedni az emberektől. Ekkor megállítottam a folyamatot, visszajeleztem, és megkérdeztem, mit érzékelnek, mi működött, mi nem működött, mit lehetne tenni. Ennek a hatására konstruktív beszélgetés indult, megtalálták a helyüket, de ami a legfontosabb, vettek egy pár nagy levegőt és elkezdtek valójában kapcsolódni egymással.
A második körben a lovak mozgását mederben tartva, nyugodtan és összehangoltan, pár perc alatt teljesítették a feladatot. A gyakorlat végén megkérdeztem, hogyan hasonlítottak az itt történtek a mindennapi működésükre, és mit fedeztek fel akkor, amikor sikerült a gyakorlat. Igazi kincsesbányára leltek, az élmények alapot adtak arra, hogy reflektáljanak önmagukra, és a közöttük zajló dinamikákra egyaránt. Valódi értékeket és erőforrásokat találtak, a fejlesztendő területek pedig jobban körvonalazódtak.
A visszajelzések alapján tréningjeink olyan élményeket adnak, amelyek amellett, hogy érzelmi töltettel rendelkeznek, valódi változást generálnak, hosszantartó hatással. Nem mellesleg, csodálatos környezetben, a természetben zajlanak, ami hozzátesz a mentális jóllét állapotához. A történések alapot adhatnak további szervezetfejlesztő folyamatoknak, ki lehet őket bontani, tovább lehet őket vinni, fel lehet idézni, hogy: „emlékszel, amikor nem mozdultak a lovak? Mit is csináltunk?”
Kovalik Natasa
Leave a Reply