A következő esettanulmány során Barust kértem, hogy ossza meg velem egy érdekes coaching esetét, ami valamilyen szempontból kiemelten tanulságos és egyedi, ezért egy olyan coaching folyamatról mesélt nekem, amely során egy komoly betegséggel élő és lassan gyógyuló fiatal lány szerette volna felszínre hozni a benne rejlő tudást és energiát.
Ez a hölgy mindig is sokat dolgozott, és a nagy pörgésben kevésbé figyelve az egészségére komolyan megbetegedett, ezért, érthetően, egyre kevesebb időt és energiát tudott a céljaira fektetni, aminek eredményeként csődbe ment a vállalkozása. Több műtéten és orvosi kezelésen túlesve azonban elhatározta, hogy újraépíti karrierjét és előre fog lépni az életében. Sajnos azonban álláskeresési próbálkozásai során fizikailag nem tudott önmagával teljesen azonosulni, elhalkult és monotonná vált a hangja, bizonytalan lett és nem tudta átadni a betegsége által elnyomott, benne lévő ambiciózus, intelligens, fiatal lendületes nőt. Úgy érezte, hogy az interjúk során teherként tekintenek rá, de ezen változtatni akart, így elhatározta, hogy felkeres egy őt ebben a folyamatban támogatni tudó szakértőt. Ilyen alapgondolatokkal vette kezdetét a coaching az ügyfél és Barus között.
A folyamat során gyorsan kialakult a bizalom, és ennek fontos tényezője volt az, hogy a coachee érezte, hogy Barus nem betegségét firtató, kíváncsiskodó, lesajnáló módon volt jelen, hanem egy gyógyulni vágyó, kihívásokkal teli, munkába állni akaró személyként tekintett ő rá. Úgy fogadta el az ügyfelet, ahogy és aki ő volt.
A célok meghatározásakor az alapgondolatokat kiegészítve megjelent a munka és az egészséges életmódváltás összeegyeztethetősége, fontos volt tehát, hogy olyan munkahelyet keressen és találjon az ügyfél, ahol napi 8 órában, túlóra nélkül, tudását kamatoztatva, és egészségét megőrizve tud dolgozni. Összegyűjtötték az összes szempontot és tényezőt, ahol az ügyfél el tudja képzelni a jövőjét munkavállalóként. Majd megnézték, milyen lehetőségek illeszkednek az ideálishoz a munkaerőpiacon. Ezek után elindult a pályázási folyamat és az interjúk.
Barus visszaemlékezése szerint ezen célok felé lépésről-lépésre haladtak. Az egyes coaching találkozásaik során volt rá eset, hogy a szép időre való tekintettel a kertben sétálva tartották meg a coachingot. Így mozgásba jött az ügyfél, viszont a beszélgetés során a nagyobb nehézségekhez érve, megállt, nem ment tovább. Ekkor Barus használva a mozgás erejét a továbblépésre és az akadályok leküzdésére bíztatta őt. Többször kérdezve: „Mi lenne, ha lépnél egyet előre? Mi lenne ott? Mi más ott, mint itt állva?”
Idővel egyre inkább megjött az önmagába vetett hite, és már különböző munkahelyi interjúkon is részt vett, amelyek során folyamatosan, a coachingon tanult transzparens módon „adagolta” a betegsége jellemzőit és a szükségleteit (pl. megbízzanak benne, hogy otthonról is képes elvégezni a feladatát szükség esetén). Az „adagolás” tudatossá tétele több coaching ülésen is folyt. Fontos volt, hogy az ügyfél úgy és annyit közöljön a különböző interjú körökben a leendő munkáltatókkal, ami őt nem teszi túlzottan sebezhetővé, kiszolgáltatottá és nem ad lehetőséget a megaláztatásra, azonban transzparens és nem is árul „zsákba macskát”.
A folyamat eredményeként az ügyfélnek egyrészt sikerült elérni a célját és önmagának köszönhetően a felszínre engedni az energiáit és tudását. A folyamat lezárta után hamarosan jött a hír a Messengeren: „Találtam munkát és igent mondtam!”
Egy olyan munkahelynél tudott elhelyezkedni, amilyet elképzelt magának. Képessé vált a betegségével és a gyógyulás folyamatával, illetve az ahhoz szükséges életmód váltással a munka világában is együtt élni, és ez által a tényleges tudására fókuszálni mind munkahelyi környezetben, mind pedig magánéletben is. Felismerte, hogy a saját maga által kialakított negatív gondolatai teremtettek számára akadályokat és gátakat, amelyekkel szakértői végigkíséréssel képes volt szembesülni és céljait elérve legyőzni őket. A tudás végig benne volt, és a coaching folyamat végén ezt már el is hitte magáról és mások is így hitték róla.
Bite Barbara és Csaba Zita
Leave a Reply